A történetek közepén

Igazából nem is érdekes, nem barlangrajzozni és ősemberezni kell a könyvek kapcsán. Még csak nem is írástörténeti munkát kell kikalapálnunk, de nem is az ősnyomtatványoknál, vagy még korábbról, az agyagtábláknál kell kutatkodnunk, ha arra keressük a választ, miért is volt fontos régen, meg miért fontos most számunkra a könyv. Vajon puszta technikatörténetről van szó, nyomtatásról, betűdúcokról, nyomdafestékről? Lobogtassuk a Gutenberg-bibliát? 

Nem. Ha valamennyire is közel akarunk férkőzni a könyvek világának titkaihoz, máshonnan érdemes közelítenünk. Mert mi a közös minden könyvben? Előbb-utóbb eljutunk a helyes válaszhoz: minden könyvben történetek vannak. Nem kizárólag irodalmi alkotásokat érthetünk ez alatt, egy műszaki leírás, használati utasítás, matematikai feladatgyűjtemény, egyáltalán, ami könyv formában a kezünkbe kerül, mind-mind történet. 

A könyv fontossága igazából akkor válik nyilvánvalóvá a ma embere számára, ha a már természetesnek számító, a technika által kiszolgált kényelmét valami megzavarja. Például áramszünet. Nem tudja a telefonján vagy a számítógépén a híreket pörgetni, nincs tévéje, elveszettnek érzi magát, mert nem tud hozzákapcsolódni a világhálóhoz, meg egyáltalán, sötét van. 

Akinek azonban ott sorakoznak a könyvek háza polcain, van zseblámpája vagy gyertyája, előveheti a könyvet. Visszakaphatja azokat a történeteit, amiket a korszerűnek és mindenhatónak nyilvánított, bonyolult technikára épített közlésformák és azok gépei egy áramszünettel látszólag elvettek tőle.

A könyv ma is olyan, mint amikor első példányai megszülettek. Fehér papíron fekete betűk. Nyomtathatnak ma már a százévekkel ezelőtti néhány példány helyett milliárdokat, a papíron ugyanúgy táncolnak a betűk, és állnak össze szavakká, azok meg mondatokká, ugyanott vagyunk, mint régen: a történetek közepén.