Valahol Krakkó mellett megbújik egy nevenincs falu, ahová nyáron a hőség elől menekülnek a városiak, de ahol télen a madár se jár, és mindig fúj a szél. Arról a kevésről, ami a faluban történik, a kocsmában szerezhet tudomást az ember. Ide érkezik az egykori legendás gyerekszínész, a mostanra megvénült és leszerepelt mester, hogy barátja, Doki halála ügyében nyomozzon. Dokit itt, a várostól mindössze néhány perc buszútra, saját hétvégi házában érte utol a végzet. De vajon természetes halált halt az egykori ivócimbora, vagy valakinek érdekében állt eltenni láb alól?

Ahogy a mester mélyebbre és mélyebbre ás, nem- csak a megoldáshoz, hanem önmagához és a múltjához, a fiatalságához is egyre közelebb férkőzik. Az ügy felgöngyölítésében a pultoslánynak, a boltosasszonynak, egy minden lében kanál menedzsernek és egy öntelt krakkói médiamunkásnak, no meg néhány kocsmatölteléknek is elévülhetetlen szerep jut.

A regényben a lengyel kocsmakultúra világán keresztül napjaink társadalmi és kulturális közegének rétegei tárulnak föl, a szereplők élettörténete pedig a kortárs lengyel miliő illúzióit és azok elvesztését példázza. A könyv fergeteges és humoros folytatása a szerző korábbi művének, a Tizenháromnak.

A kötetet lezáró Plusz végtelen című elbeszélés a mester történetének naplóformájú lezárása. A kiábrándult férfi hű társa, kutyája nélkül rója Krakkó utcáit, hogy már mindenből kijózanodva és mindenen túl, értelmet találjon létezésének.